Csongrádi Kistérség Foglalkoztatási Paktum

Nem véletlen, hogy féltik Csongrádon a vasutat, hiszen negyven évvel ezelőtt még kisvasút is működött a város és a felgyői majorságok között. A 17 kilométeres keskeny nyomközű lóré vasút egykoron nemcsak a gazdaságot szolgálta ki, hanem a lakosságot is: kirándulni jártak vele a gyerekek, a tanítónak még saját sínautója is volt. A kisvasutat a hatvanas évek végére teljesen felszámolták, ma már csak a felgyői alsómajor istállójában emlékeztet rá egy rövidke sínpár.

Nem okozott a maihoz hasonló riadalmat a Felgyő–Csongrád kisvasút negyven évvel ezelőtti megszüntetése, jóllehet jóval nagyobb szerepet játszott a múlt századi társadalom életében ez az úgynevezett keskeny nyomközű vasút, mint a 147-es szárnyvonalon közlekedő nagytestvére. A századelő őszi betakarításainál felmerülő szállítási nehézségek indokolták, hogy a nyugati példát kellene követni, ott ugyanis már szem előtt tartották azt a tételt, miszerint „egy ló hatszor annyi árut tud elhúzni sínen, mint az úton." Felgyőn, Gróf Károlyi László uradalmában az 1920-as évek elején kezdtek foglalkozni a gondolattal, amit 1923-ra meg is valósítottak. Akkor épült meg az Alsómajor és a Felsőmajor közötti első szakasz. Egy év múlva már 17 kilométer hosszan kacskaringózott a felgyői határban a lóré vasút, amely nem csupán az uradalmi szeszgyárat és sertéstelepet kötötte össze az istállókkal, hanem egészen Csongrádig ért. 1926-ban már motorizált vontatók is megjelentek a kisvasúton.